Motiváció
Önnel is előfordult már, hogy vasárnap este rá tört a szorongás, hogy másnap megint dolgozni kell menni? A munkában meg próbált észrevétlen maradni, nehogy megtalálják egy újabb feladattal, na nem azért, mert amúgy is túlterhelt, hanem azért, mert úgy érzi, valahogy semmihez sincs kedve? Kerülte a kollégáival való "privát" beszélgetéseket, mert nem akart az lenni, aki mindig panaszkodik, hiszen azokat senki nem szereti? Ábrándozott már azon, milyen is lenne mindent hátrahagyni és külföldre szökni új életet kezdeni, olyan dolgokkal foglalkozni, ami szöges ellentéte a mostaninak?
Elárulok egy titkot, én igen.
Először nem tudtam, mit is kezdjek ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal, kerestem az okát, a hibát magamban, a környezetemben. Próbáltam új feladatokkal, új pozícióval, vagy éppen munkahely váltással orvosolni a helyzetet, ami átmenetileg sikerült is, de egy idő után mindig visszakerültem ugyanabba a spirálba, csak épp egyre gyorsabban. Közben, kívülről nézve - látszólag - semmi okom nem volt a panaszra: jól fizető, stabil állás egy multinál, érdekes feladatokkal, jó kollégákkal, a pandémiának hála Home Office lehetőséggel. Kérdezhetnénk, hogy mi kellhet még?